2. Rész: "Siklok az álmaim útján"

Felveszik és egy mély, rekedt hangú férfi szól bele a telefonba.

-Hallo! Ki az?- szólal meg Carlos.

-Jó napot kívánok. Én Vanessa dos Santos vagyok akinek ma San Diego egyik ruhaboltjában adott egy névjegykártyát és mondta, hogy hívjam bármikor.- Köszönök félve. A szívem a torkomban dobog, nagyon izgulok, hogy vajon mit fog majd felelni.

-Dos Santos? Véletlenül nem az apukád Richard dos Santos?- kérdezi, és valahogy érezem, hogy egy görbe vonalacska rajzolódik fel arcára.

-De, igen ő az én édesapám. Mesélt Önről...

-Kérlek, nyugodtan tegezz csak le!- figyelmeztet kedvesen.

-Akkor... mesélt rólad, hogy régen jó barátok voltatok, csak sajnos a munkád miatt nem tudtatok többet kapcsolatot tartani. De most valahogy a sors is azt akarja, hogy a szálak megint összefussanak.

-Hát igen!- nevetünk fel Carlossal.- Nah, de mit szólnál, ha holnap mondjuk olyan 9:30 körül átmennék és megbeszélnénk ez a modell dolgot. Természetesen elviszlek magammal Barcelonába, holnap csak a részleteket kell megbeszélni.-közölte kedvesen.- Akkor hova is menjek? Ugyan ott laktok mint régen?

-Jujj, nagyon szépen köszönöm.-nevettem fel.- Igen, még mindig ugyan ott lakunk. Várunk holnap! Szia!- köszönök el.

-Nincs mit köszönni ezen. Szia!- majd letette és lerakom a telefonomat a fésülködőasztalomra és ráborulok háttal az ágyra. Bámulom a plafont és a felhők felett járok három méterrel. Minden olyan tökéletes. Az életem sínen van és ezerrel vágtatok Barcelona felé ahol kedvenc csapatom az Fc Barcelona játszik. Gondolataim azon cikáznak, hogy vajon anyukám büszke lenne e most rám?!

-Anya most biztos büszke lenne rád.- dől be mellém az ágyba Tiffany és mind a ketten felnevetünk, mert tudjuk, ez egy új élet kezdete lesz!

-De nem csak rám lenne büszke, hanem rád is.-kacsintotok rá és csak még jobban nevetünk.

-Húha, húgi én megyek aludni, mert már későre jár.-ásít egyet- Jó éjt!

-Ennyire elszaladt az idő? Jó éjszakát- Ölelem át és nyomok egy puszit a homlokára, majd betipegek a fürdőbe és lezuhanyozok. A kellemes hűs víz alatt megnyugodok és eléggé elálmosodok. Kiszállok a zuhany alól és a puha törülközőmmel megtörülközök, majd felveszem a pizsamámat és bedőlök az ágyamba, és lehunyom a két gesztenyebarna szemem és álmodozok Barcelonáról. Reggel a madarak csicsergésére és a nap lágyan világító, meleg sugaraira kelek fel. Gyönyörű napvilág tárul a szemem elé, ahogy bámulok kifelé az ablakon. De ideje nekiállni készülni. Apuéknak nem akartam szólni arról, hogy Carlos meglátogat ma minket, szeretném, ha meglepetés lenne számukra ez az egész. Odatipegek a szekrényemhez, kiválasztok egy kényelmes ruhát és magara öltöm. Levánszorgok a konyhába és a lépcsőn egy finom illat csapja meg az orrom.

-Jó reggelt! Csak nem bundás kenyeret sütöttél Tiff?- korog fel a pocim.

-Boldog 18. szülinapot Essa! De igen. Tudom, hogy az a gyengéd. Gondoltam a szülinapodra csinálok neked.- és ekkor csöngetnek.- Várunk valakit?- kérdezi a nővérem.

-Köszönöm! Jujj, el is felejtettem, hogy ma van! Igen! Carlost várom, mert ma beszéljük meg mikor indulunk.-odasietek az ajtóhoz és kinyitom.

-Szia! Gyere beljebb!- köszönök neki.

-Szia!-majd befárad, én meg becsukom utána az ajtót.

1. rész: Kezdetek

Sziasztok. Másodszor kezdem el a blogomat. Maradok a Neymaros témánál. Remélem ez a 2. "változat" jobban elnyeri a tetszéseket. Hát akkor kezdem is.

Én Vanessa dos Santos vagyok, 17 éves. California államban élek San Diegoban egy kis tanyán, apukámmal /Richard dos Santos, 54/ és nővéremmel /Tiffany dos Santos, 21/. Anyukám születésem után 3 hónappal meghalt autóbalesetben, szerencsésnek érzem magam, mert én túléltem a balesetet de sajnos édesanyám nem. Hamarosan itt lesz a 18. szülinapom és felnőtt leszek. A nővérem rendezi a bulimat mindenféle jégszobrot, svédasztalt, virágcsokrot rendel a "nagy napra". Ma megyünk el venni ruhát a partyra és beszélnem kell vele a továbbtanulásomról. Hogy mért vele? Azért, mert rá úgy tekintek mint a második anyukámra, egész életemben kiállt mellettem és segített mindenben. Apukám kevesebb időt tudott velem tölteni kiskoromban mivel reggeltől estig kint dolgozott a tanyán. DE most már egy jól menő cégnél dolgozik, vállalati szakember, az is előfordult már, hogy el kellett utaznia egy-egy üzletkötés miatt.

-Vanessa! Kész vagy már? Indulnunk kéne, hogy elkerüljük a nagy forgalmat.- siettetett Tiffany.

-Pillanat, még fogat mosok!- igazából nem kellett fogat mosnom, mert már kész voltam. Csak bámultam a meseszép napfelkeltét az ablakban ülve és hallgattam madarak csicsergését. Felemelő érzés. ez tud engem igazán megnyugtatni. Imádok az ablakomban ülni. Olyankor csak bámulok kifelé a fejemből és nem törődök semmi mással.

-Gyere, menjünk.- nyitott be a szobámba a nővérem.

-Rendben. Beszélhetünk valamiről?- a szívem a torkomban dobogott. Mi van ha nemet mondanak, hogy nem mehetek Barcelonaba továbbtanulni? Annyira félek, mert az egy nagyon jó iskola amit megcéloztam. Egyszer már beszéltünk erről a dologról, de akkor még nem mondtak normális választ.

-Essa, most nem foglalkozunk semmi mással csak a vásárlással. Tudom, hogy nem a te világod, de legalább a kedvemért.

-De csak miattad! Semmi más miatt!- majd átölelt és megpuszilta a homlokomat. Beültünk a kocsiba és nekiindultunk a napnak. Bekapcsoltam a rádiót és megszólalt a kedvenc számunk amit egyből elkezdtünk énekelni. Gyorsan beértünk a városba. A nővérem keresett egy parkolóhelyet és leparkolt az árnyékba, hogy ne legyen forróság az autóba mire visszaérünk.

-Ez az a bolt!- mondta hangosan a tesóm.

-Psszt, halkabban.- kacsintottam rá. Amikor benyitottunk az a rengeteg csillogó ruha, cipő, táska ami ott volt. Nem az én világom, de a tesóm miatt végig kell csinálnom.

-Uhh, nézd Essa! Ez meseszép! Ezt mindenképpen felfogod próbálni! Meg ezt is! Meg ezt is!

-Tiffany, nyugalom, van időnk! Először csak ezt próbálom fel, utána a többit is.- majd leakasztottam a méretemnek megfelelő ruhát a vállfáról és bevittem magammal az öltözőbe.

-Kész vagy már? Tudok segíteni?- kiabált át a nővérem a próbafülke másik oldaláról.

-Nem kell. Mindjárt készen vagyok!- kinyitottam a fülke ajtaját és a nagy csillogó rózsaszín estélyiruhámban és magassarkúmban kitipegtem a tesóm elé. De ő csak nyitott szájjal bámult, meg sem bírt szólalni, szó szerint az álla a padlót súrolta.

-Tiff, csukd be a szádat. Téged bámulnak a fiúk is.

-Nem engem bámulnak, hanem téged. Gyönyörű vagy ebbe a ruhába! Igazi kis hercegnő. Ezt fogjuk megvenni! A cipő nem nyom? Kényelmes?

-Igen, kényelmes. Csak még meg kell szoknom a magassarkúakat.

-Öltözz vissza és megvesszük a ruhát.- visszamegyek a próbafülkébe leveszem a ruhát és visszaöltözök a már megszokott kényelmes rucimba. Odamegyünk a kasszához kifizetni a ruhát amikor egy srác leszólít.

-Szia! Én, Carlos Ramírez vagyok egy modell cégtől. Itt a névjegyem, hívj fel bármikor! Nagy jövő áll előtted ilyen téren!

-Jó napot! Köszönöm.- és ahogy kimondtam már ki is viharzott a boltból.

-Itt vagyok!-mondtam a nővéremnek és mellé álltam a kasszánál.

-Csak ez a ruha és cipő lesz?

-Igen!

-Ez annyi mint, 439 dollár.

-Rendben, Tessék!

-Köszönjük, további szép napot!

-Viszont látásra!- köszöntünk el a bolti dolgozóktól.

-Hát ez meg mi Essa? Egy modell ügynökség? Úr isten! Hazaérünk fel kell hívnod őket!

-De...

-Semmi de! Felhívod őket és kész! Apa is biztos fog örülni neki!- erősködött a tesóm, hogy hívjam fel őket. De minek? Odaértünk a kocsihoz bepakoltunk és indultunk haza, mert még rengeteg dolgunk volt a tanyán.

-Szia apa megjöttünk!- felugrott a kanapéról és odafutott a hozzánk és agyonpuszilta mind a kettőnket.

-Nah, hogy sikerült a vásárlás?-kérdezte.

-Meséld csak el Essa mi történt.

-Köszi Tiff, hogy meghagyod nekem.- mondtam neki- Háát, hol is kezdjem. Bementünk a boltba, majd kiválasztottam egy, a nekem tetsző ruhát és felpróbáltam a hozzá illő cipővel...

-Láthatnám a ruhát?- vágott közbe apu.

-Majd csak a szülinapján!!!-folyatta Tiffany.

-Befejezhetem? Köszi... Nah amikor odaértünk a kasszához leszólított egy modell céges ügynök és adott egy névjegykártyát.

-Add csak, hagy nézzem meg. Jajj, Carlost ismerem! Jó barátom! Barcelonába visz ki magával lányokat és modellt csinál belőlük. Hívd fel őket bátran!

-Akkor kérem vissza a papírt!-fogtam és felmentem a szobámba, megkerestem a telefonomat és felhívtam Carlost! KICSÖNG!