5. Rész: "Enyém leszel!"

- Oké, oké! De siess mert ezek rohadt nehezek! Mit hordasz te magadnál? Téglát?! - édesen nevet fel Neymar.

- Várjál, nem tudom melyik jó a zárba. - keresem kezemben a kulcsot, mely kinyitja a nagy fa lapot.

- Meg van! Gyere - siettetem, de ő csak röhög. Kecsesen betipegek a házba. Neymar lerakja a bőröndjeimet az ajtó mellé és megfogja a kezem, majd felvezet az emeleti erkélyre aminek csodálatos kilátása van a türkizkék tengerre. Megállok a korlátnál és rácsúsztatom forró kezemet a vasrúdra. Ő mellém áll és csak engem bámul.

- Nagyon szép lány vagy! Ugye tudod? - kacsint rám, és egy görbe vonal húzódik borostás arcára.

- Köszönöm! De honnan tudtad, hogy van itt erkély? - kérdezem kíváncsian miközben gyönyörű nagy szembogarait bámulom,

- Én is néztem magamnak ez a házat amikor ide költöztünk. Gyere egy kicsit közelebb. - megfogja gyengéden a karomat és közelebb ránt magához óvatosan.

- Gyönyörű szemed van. - mosolygok a hozzám simuló Neymarra. Érzem minden szívdobbanását, mámorító illatát. Biztonságban érzem magam.

- Ugyan már - csúsztatja kezét a derekamra - a tiéd százszor szebb - a keze már pólóm alá is elkalandozik, jéghideg ujjaival forró hátamat cirógatja, majd két kezét összefonva a lehető legközelebb húz magához.

- Neymar. Ezt most mire fel? - bújok mellkasába ahogyan csak tudok, mert érzem, hogy elvörösödtem.

- Jajj, én nagyon sajnálom csak...

- Semmi baj, nem zavar. - nyomok egy puszit az orrára.

- Akkor jó - sóhajt fel édesen, majd fel kap és megperdít a forró levegőben és az ölébe vesz. Elindul a lécsőn lefelé, és az alján megáll, finoman a földre tesz és egy forró csókot lehel vállamra.

- Essa! Ne haragudj, de nekem mennem kell! - szomorodik el egy pillanatra Ney - hidd el én szívesen maradnék még, de sajnos nem lehet. - Siet ki az ajtón - Este kilenckor jövök érted! Szia!

- Szia! - Bezárom utána az ajtót és elmegyek zuhanyozni. A kellemesen hűs víz megnyugtatja gyengéd testemet.

***

Csöngetnek.

- Pillanat! Nyitoom! - rohanok oda az ajtóhoz.

- Szia! - ölel át Neymar.

- Gyönyörű vagy!  - csúsztatja kezét a szoknyámba, majd óvatosan megmarkolja a fenekemet.

- Köszönöm! Indulhatunk? - fonom össze két kezemet a tarkóján.

- Persze! - hirtelen felkap az ölébe, testünk eggyé válik. Lassú léptekkel odavisz az autóhoz és óvatosan beültet.

***

- Megérkeztünk! - leállítja a motort, és kiszáll az autóból, hogy kinyissa nekem az ajtót.

- Hölgyem! - nyújtja felém kezét - Jöjjön! - nevet fel - Állj, itt állj meg! - majd két kezével hátulról betakarja a szemem.

- Neymar! Most mit csinálsz?

- Nyugalom! Most már kinyithatod! - leveszi szememről kezét és egy gyönyörűen megterített asztal tárult szembogaraim elé.

-Úr isten Neymar! Ez gyönyörű! - Ölelem meg Neymart, majd leülünk az asztal mellé és elfogyasztjuk a vacsorát. Nagyon sokat beszélgettünk és nevettünk. Mindeközben nagyon elment az idő.

- Jajj, Neymar. Nagyon elment az idő! Mennem kéne! - állok fel az asztaltól és odamegyek megölelni Neyt.

- Essa, nem alszol itt? - elkezdett játszadozni gesztenye barna hajtincseimmel és egy görbe mosoly húzódott tökéletes arcára.

- Hát, ha szeretnéd - nevetek fel

- Szeretném, szeretném, hogy ha a barátnőm lennél!? - húz oda magához, és beleültet az ölébe.

- Igen, igen, igen leszek a barátnőd! - majd heves csókcsatába kezdünk és végül az ágyban kötünk ki.

- Essa, nem bánod ha én lennék az első? - kérdezi félénken Ney.

- Nem! - kezét végigsimítja felforrt testemen, ami heves lázba hoz.

4. Rész: "Elvihetlek?"

- Köszönök neked mindent Tiff. Nagyon hálás vagyok! - és ekkor már az én szemem is könnyes. 

- Essa, mondd el nekik! - törli le az arcomon végig csorduló kósza könnycseppet.

- Először is köszönöm mindenkinek a szülinapi felköszöntést! Másodszor is - nyelek egy nagyot - azt szeretném nektek elmondani, hogy én holnap Barcelonába utazok, mert modell leszek a LUPO nevű cégnél. - egyszerre mindenki nyugtalanná válik. Melani tengerkék szembogaraival rám pillant és egy könnycsepp tör magának utat nagy szeméből. 

***

Reggel a nap még nem kelt fel amikor én már ébren vagyok. Este keveset aludtam, mert izgulok a mai nap miatt. Kikászálódok a pihe-puha ágyikómól és a fürdőt célzom meg. Veszek egy jó forró fürdőt még utoljára. Rápillantok telefonom halványan világító képernyőjére és már 6:12. Fél órám van elkészülni, hogy ha időben elakarjuk érni a nagy fémmadarat.

*** 

- Jó reggelt Tiff! - vánszorgok le a lépcsőn és keresem őt.

- Neked is Essa! - szólal meg mögöttem indulásra készen.

- Mehetünk? - kérdez rá és egy görbe vonalacska húzódik piros pozsgás arcára. 

- Apa? Ő hol van? 

- A kocsinál vár. - megragadja a kezem, és kivezet a kocsihoz. 

- Jó reggelt apa! - ülök be a kocsiba Tiffel.

- Nektek is picikéim! - nevetett fel... majd beindítja az autót és elindulunk a reptér felé. 7:23-kor megpillantjuk Carlost. Apa odarohan hozzá és kezet nyújt felé.

- Hello Carlos! Ezer éve nem láttalak! - mondja egy mosoly kíséretével.

- Ahogyan én se téged! Essa! Meseszép vagy, indulhatunk? 

- Persze! Csak még elköszönök apuéktól. - bólint egyet és én odafutok apához és a nővéremhez! 

- Nagyon fogtok hiányozni, de majd beszélünk skypeon. - törlöm meg puha pólómmal az arcomon végigfutó sós könnycseppet

- Te is nekünk - mondja apa, mert Tiff meg se bír szólani. Még utoljára megölelem őket és Carlos felé indulok, hogy elérjük a gépet. 

- Essa! Indul a repülő hamarosan. Szállj fel. Én majd csak később repülök utánad. Itt van a kulcsod és a lakcímed, ahova majd a reptérről kell eljutnod. De most menj mielőtt felszállnak nélküled!

- Szia! - majd felfutok a repülőre. 

***

Megérkeztem Barcelonába. Meseszép látvány tárult elém amikor kiléptem a hatalmas épületből. Próbálok leinteni egy taxit de egyik sem tud elvinni az új házamhoz. Majd akkor egy férfi fogja meg vállam és megszólal

- Szia! Én szívesen elviszlek! - rekedt hangja ismerősen csengett, mint ha hallottam volna már valahol. Megfordulok és 

- Úr isten! Maga tényleg Neymar? - kérdezem megilletődve a focistát.

- Igen, de kérlek, tegezz csak nyugodtan le. Noss, akkor? Elvihetlek? - mosolyog rám férfiasan és megfogja bőröndjeimet. 

- Persze! Köszönöm szépen! - követem Őt a kocsija felé. Berakja csomagjaimat a kocsiba és kinyitja nekem a jármű ajtaját mint egy igazi úri ember.

- És, téged hogy hívnak? - kíváncsiskodott boldogan.

- Vanessa dos Santosnak, de hívj csak nyugodtan Essának. - felelek egy görbe kis vonallal elpirult arcomon.

- Nagyon szép neved van, és te is nagyon szép lány vagy. Van valami programod estére? - fordul be a járművel abba az utcába ahol a házam van. 

- Nagyon köszönöm. Nem, nincs. Vagy legyen? - nevetek fel

- Legyen! Gyere át hozzám este! 21:00-kor itt leszek érted! - mosolyogva folytatja a beszélgetést

- Rendben! Messze laksz innen? 

- Nem! A másik utcában lakom. - befordul a ház elé és leparkol, megérkeztünk.

- Jajj, hát az nincs is olyan messze. 

- Nincs bizony! - majd kiszáll az autóból és kinyitja nekem az ajtót és én csak gyönyörű barnás zöldes szembogarait bámulom. Elkalandozok meseszép tekintetében. Egymást bámulva állunk a ház előtt, majd megszólal

- Őőő - rázza meg kicsit elvörösödött fejét - Essa. Segítsek bepakolni? Ezt inkább meg se kérdeztem. Segítek! - kinyitotta a csomagtartót és kiemelte belőle a bőröndöket. Előveszem a táskámat és kihalászom belőle a kulcs csomómat. 

- Várj, kinyitom az ajtót! - rohanok elé gyorsan