4. Rész: "Elvihetlek?"

- Köszönök neked mindent Tiff. Nagyon hálás vagyok! - és ekkor már az én szemem is könnyes. 

- Essa, mondd el nekik! - törli le az arcomon végig csorduló kósza könnycseppet.

- Először is köszönöm mindenkinek a szülinapi felköszöntést! Másodszor is - nyelek egy nagyot - azt szeretném nektek elmondani, hogy én holnap Barcelonába utazok, mert modell leszek a LUPO nevű cégnél. - egyszerre mindenki nyugtalanná válik. Melani tengerkék szembogaraival rám pillant és egy könnycsepp tör magának utat nagy szeméből. 

***

Reggel a nap még nem kelt fel amikor én már ébren vagyok. Este keveset aludtam, mert izgulok a mai nap miatt. Kikászálódok a pihe-puha ágyikómól és a fürdőt célzom meg. Veszek egy jó forró fürdőt még utoljára. Rápillantok telefonom halványan világító képernyőjére és már 6:12. Fél órám van elkészülni, hogy ha időben elakarjuk érni a nagy fémmadarat.

*** 

- Jó reggelt Tiff! - vánszorgok le a lépcsőn és keresem őt.

- Neked is Essa! - szólal meg mögöttem indulásra készen.

- Mehetünk? - kérdez rá és egy görbe vonalacska húzódik piros pozsgás arcára. 

- Apa? Ő hol van? 

- A kocsinál vár. - megragadja a kezem, és kivezet a kocsihoz. 

- Jó reggelt apa! - ülök be a kocsiba Tiffel.

- Nektek is picikéim! - nevetett fel... majd beindítja az autót és elindulunk a reptér felé. 7:23-kor megpillantjuk Carlost. Apa odarohan hozzá és kezet nyújt felé.

- Hello Carlos! Ezer éve nem láttalak! - mondja egy mosoly kíséretével.

- Ahogyan én se téged! Essa! Meseszép vagy, indulhatunk? 

- Persze! Csak még elköszönök apuéktól. - bólint egyet és én odafutok apához és a nővéremhez! 

- Nagyon fogtok hiányozni, de majd beszélünk skypeon. - törlöm meg puha pólómmal az arcomon végigfutó sós könnycseppet

- Te is nekünk - mondja apa, mert Tiff meg se bír szólani. Még utoljára megölelem őket és Carlos felé indulok, hogy elérjük a gépet. 

- Essa! Indul a repülő hamarosan. Szállj fel. Én majd csak később repülök utánad. Itt van a kulcsod és a lakcímed, ahova majd a reptérről kell eljutnod. De most menj mielőtt felszállnak nélküled!

- Szia! - majd felfutok a repülőre. 

***

Megérkeztem Barcelonába. Meseszép látvány tárult elém amikor kiléptem a hatalmas épületből. Próbálok leinteni egy taxit de egyik sem tud elvinni az új házamhoz. Majd akkor egy férfi fogja meg vállam és megszólal

- Szia! Én szívesen elviszlek! - rekedt hangja ismerősen csengett, mint ha hallottam volna már valahol. Megfordulok és 

- Úr isten! Maga tényleg Neymar? - kérdezem megilletődve a focistát.

- Igen, de kérlek, tegezz csak nyugodtan le. Noss, akkor? Elvihetlek? - mosolyog rám férfiasan és megfogja bőröndjeimet. 

- Persze! Köszönöm szépen! - követem Őt a kocsija felé. Berakja csomagjaimat a kocsiba és kinyitja nekem a jármű ajtaját mint egy igazi úri ember.

- És, téged hogy hívnak? - kíváncsiskodott boldogan.

- Vanessa dos Santosnak, de hívj csak nyugodtan Essának. - felelek egy görbe kis vonallal elpirult arcomon.

- Nagyon szép neved van, és te is nagyon szép lány vagy. Van valami programod estére? - fordul be a járművel abba az utcába ahol a házam van. 

- Nagyon köszönöm. Nem, nincs. Vagy legyen? - nevetek fel

- Legyen! Gyere át hozzám este! 21:00-kor itt leszek érted! - mosolyogva folytatja a beszélgetést

- Rendben! Messze laksz innen? 

- Nem! A másik utcában lakom. - befordul a ház elé és leparkol, megérkeztünk.

- Jajj, hát az nincs is olyan messze. 

- Nincs bizony! - majd kiszáll az autóból és kinyitja nekem az ajtót és én csak gyönyörű barnás zöldes szembogarait bámulom. Elkalandozok meseszép tekintetében. Egymást bámulva állunk a ház előtt, majd megszólal

- Őőő - rázza meg kicsit elvörösödött fejét - Essa. Segítsek bepakolni? Ezt inkább meg se kérdeztem. Segítek! - kinyitotta a csomagtartót és kiemelte belőle a bőröndöket. Előveszem a táskámat és kihalászom belőle a kulcs csomómat. 

- Várj, kinyitom az ajtót! - rohanok elé gyorsan