" Lábaimat a forró fehér homokba túrtam bele. Barna hajzuhatagom egy-egy tincsével a forró szél játszadozott, miközben a napsugarai barnították bőrömet. Hirtelen Neymar kapott fel ölébe és a hatalmas kékség felé vette velem az irányt. Erős karjai között biztonságban éreztem magam.
- Neymar, tegyél le. Hallod? - fejét mellkasába túrtam bele. Illata mámorító volt.
- Biztos vagy benne szerelmem? - nevetett fel és egy görbe vonalka húzódott arcára.
- Igen. - és abban a pillanatban ahogyan kimondtam, a hatalmas türkizkék vízbe zuhantam bele. Számat a sós víz íze lepte el hirtelen. Ruhám csurom víz lett.
- Te kis pimasz. - álltam fel a víz alól miközben kiköptem nyelvemet irritáló tenger vizet.
- De hát én csak azt tettem amit kértél. - kezét derekamra tapasztotta miközben heves csókot lehelt ajkaimra.
- Ugye, tudod hogy most ki nem állhatlak? - löktem el magamtól - Nagyon - kezemet ölbe tettem és durcis arcot vágtam.
- Nem, te halálosan imádsz engem. Mindennél jobban. - kezeimet nyakába akasztotta. Combomat dereka köré fontam, amibe lágyan belemarkolt. - Szeretlek babe. Te Amo - egyre beljebb vitt a vízbe miközben apró csókokkal hintette be nyakam, 'melytől kirázott a hideg.
- Én jobban drága - fejét ujjaimmal magam felé fordítottam, hogy barnás - zöld szembogaraiba mélyeszthessem tekintetem. "
