8. Rész: "Vissza Gyerekbe"

Sziasztok! Kicsit csúszva, de megírtam a 8. részt! Remélem tetszeni fog :D sokan írjatok véleményt :)

- Neymar! Öltözz gyorsaan!! - mondom idegesen - Te menj le én is utánad megyek mindjárt.

- Rendben édes, ahogy akarod - nyom egy puszit arcomra majd elhagyja gyors léptekkel a helységet. Pár másodperc alatt én is magamra öltöm ruháim és kiállok a lépcső tetejére.

- Papaii - öleli át egy tejfelszőke kis csemete Neyt. - Ő kicsoda? - piciny kis ujjacskájával felém mutat, én lesétálok és üdvözlöm őket, Davit és Carolt.

- Szia! Én Esssa vagyok! - egy görbe kis vonal kíséretében köszönök a picinek, és anyukájának.

- Szia, én meg Davi. - mondja a motyogó kisfiú - Anya, apa - ragadja meg Carol és Neymar kezét és a két felnőtt lehajol a csöppséghez. - nagyon szép lány. Ő az új nénid Apu? - suttogja kettőjük fülébe majd mind a ketten felnevetnek, én meg elpirultan ott állok az ajtóban.

- Igen picim, ő az én "nénim". - mosolyog egyetlen kincsére. - Car, menj csak, holnap délután gyere érte!

- Oksi, örültem, hogy láttalak titeket. Sziasztok! - fordul sarkon és nőies léptekkel odaballag az autóhoz, majd beleül és elegy.

- Papai, mit csináljunk ma? - kérdezi a kisgyermek.

- Essa? Van valami ötleted? - mosolyogva néz rám, de látom rajta, hogy kicsit szégyenli ami az imént történt.

- Nincs, mivel még csak pár napja költöztem ide. - belép Davi az ajtón és becsukom utána a nagy fadarabot.

- Essaa! Gyere, mondok valamit. - fogja meg ujjaimat picike kis kezével és odébb húz Neymartól. - Vigyázz apura, szeretem őt, fontos nekem nagyon. - felnéz rám ragyogó szembogarakkal és átölel. Ney rám néz és suttogja:

- " Megszeretett téged, nah meg én is " - mutogat magára. Felkapom az ölembe a kis csöppséget és odamegyek vele a konyhába, Ő felénk jön és lágy ajkaival puszit nyom a pici szőke fejecskéjére.

- Akkor mi a mai program? - öleli át hátulról derekamat, majd csókot lehel apró számra.

- Menjünk el arra a strandra ahova tegnap is elvittél engem. - bököm oldalba Neymart.

- Okés! Nah, nagyfiú irány fel a szobádba és pakolj be magadnak. - lerakom a picit és ő apró kis lépésekkel felfut a szobájába. Ney közelebb lép hozzám, kezét derekamra tapasztja száját pedig az én ajkaimra. Teljesen bele feledkezünk egymásba amikor:

- Papaii! - mind a ketten odébb lépünk egymástól elvörösödött arccal és Davi felé vesszük az irányt.

- Mehetünk picim? - kérdezi rekedtes hangon Ney, és végig simítja kezét gyermeke tejfel szőke hajacskáján.

- Igen! - vékony hangja betölti az egész helységet. A csöppség előrerohan és ezt kiáltja utánunk: - Úgy is én érek ki előbb! - néz vissza ránk és grimaszokat vág.

- Azt nem hinném! - kiáltja Neymar és utána fut, felveszi a pihekönnyű fiúcskát ölébe és az autó felé rohan vele. - Essa jössz? - megáll az ajtóba és sármos mosolyával kápráztat el engem.

- Nem ti fogtok előbb kiérni hanem én! - majd elkezdek feléjük rohanni. Ney lerakja gyermekét és elkezdünk sprintelni az autó  felé.

- Én nyertem! - jelenti ki büszkén Davi, majd beül az autóba.

- Essa, este visszavágó. - nevet fel édesen Neymar, és beindítja a volánt.

- Papaii, este én is beszállhatok a visszavágóba?

- Picim, mi a visszavágót nem így értjük ahogyan te gondolod. De ha majd nagyobb leszel megtudod. Nézzétek csak megérkeztünk! - próbálja elterelni a témát, hogy ne legyen kínos. Szokás szerint kinyitja nekem az ajtót az én királyom, én pedig mint mindig apró csókkal mutatom ki hálámat.

- Vanessa, mehetek a tengerbe? - néz fel rám a tüneményes kis csöppség. 

- Persze, hogy mehetsz, de van egy feltételem - leguggolok hozzá egy aprócska kis mosoly kíséretében. - csak akkor csobbanhatsz ha mehetek veled én is! - nyomok puszit az immáron elvörösödött kis pofikájára. 

- És engem itt mertek hagyni? - ül le mellénk a földre Ney.

- Nem, ki mondott ilyet? - fekszik apjára Davi - kicsi a rakás - kiáltja fel vékonyan csengő mézédes hangján, majd a hatalmas hullámzó felé veszi az irányt. Neymarral kéz a kézben sétálunk az apró kis csemete után. Fejem kidolgozott vállán nyugszik. Abban a pillanatban jöttem rá, alig ismerem de máris beleszerettem. Szememből egy könnycsepp tör magának utat, 'mely arcomon végiggördülve a földre cseppen. Tekintetem a tenger kékségét figyeli, ahogy a játszadozó kisfiú úszkál benne, ahogy a szél apró fodrokat kelt a hatalmas vízben.

- Essa - emeli fel Neymar az államat - te sírsz? - néz rám ijedten és kétségbe esve.

- Nem, vagy is igen, de nem. - próbálom megnyugtatni Neymart, hogy nincs semmi bajom, de nem megy valami könnyen a mentegetőzés. - Én most örömömben sírok, mert szerencsés vagyok, hogy veled járok. - ölelem át amilyen szorosan csak bírom, erre ő felkap az ölébe és elkezd velem a hullámzó felé futni. 

- Ugyan már, én vagyok szerencsés, hogy az enyém lehetsz szerelmem!